"Senki sem nevezné hajléktalannak azokat a fiatalokat, akik egy hátizsákkal indulnak el világot látni, alkalmi szállásokon, pályaudvarokon éjszakáznak, utcai zenéléssel, kéregetéssel szereznek pénzt maguknak. De ha hosszú az út, a fáradtság nem tűnik el nyomtalanul ha az éhezés a és fázás már nyomokat hagy az arcvonásokon, akkor egy idő után csavargónak, vagy tán hajléktalannak fogjuk nevezni azt a bohém utazót, akit korábban még irigyeltünk kalandvágya és bátorsága miatt. Ugyanez a helyzet, ha valaki nem turista, hanem szerencsét próbálni indult.

A mesebeli fiú, ha záros határidőn belül nem talál egy gazdát, akitől munkát kap; egy királyt, akinek udvarában próbát tehet, vagy egy sárkányt, akit legyőzhet, menthetetlenül hajléktalanná válik.

Sokszor el sem kell indulni ahhoz, hogy valaki "vándor" legyen. Vannak, akiknek sosem volt otthonuk, mert állami gondozottak voltak, és vannak, akik elfelejtették, milyen az otthon nyugalma, mert hosszú ideje utazgatnak munkahelyük és lakóhelyük között. Mások szinte észrevétlenül lesznek otthontalanok: először el-el maradoznak, majd miután az összes rokon és barát lakásából kikoptak, az utcán találják magukat.

Nem mindig lehet könnyen eldönteni, hogy ki a hajléktalan és ki nem az. Hajléktalannak tekintsük-e azt az embert, akinek a lakásában nincs víz, gáz vagy villany (esetleg még az ajtó és az ablak is hiányzik)? Nem az utcán lakik mégis, csaknem ugyanúgy veszélyben van, mintha közterületen élne. (Közterületnek minősülnek a nyilvános helyek: utcák, parkok stb. és a nem lakás célját szolgáló helyiségek: pályaudvarok, lépcsőházak, pincék, sufnik, bódék, stb.). Sokszor maguk az érintettek sem tudják, hogy mikor jött el az a pont életükben, amikor hajléktalanokká váltak. Azok, akik szívességből laknak rokonoknál vagy barátoknál, csak akkor kezdik magukat (talán visszamenőleg is) hajléktalannak tartani, amikor kiderül, hogy a jó szándék és a segítőkészség is véges lehet.

Nem lehet tehát egykönnyen meghatározni, hogy kinek, mikor és meddig ugyanolyan vagy hasonlóan viszontagságos az élethelyzete, mint az utcán élő embereknek. Viszont az biztos, hogy minden hajléktalan embernek szüksége van valamilyen segítségre a lakásproblémájának megoldásához. Tehát a segítség, a támogatás szükségessége az az egységes szempont, amely alapján egészen különböző helyzetben lévő embereket hajléktalannak nevezünk."

Breitner Péter - Gurály Zoltán - Győri Péter